Elballagtak a nyolcadikosok
Elballagtak pénteken a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola végzősei.
Az ezt megelőző délelőttön az iskolaudvarban „főpróbát” tartottak a ballagók, a komolyabb részletek mellett „bemelegítésként” szinte mindannyian összakapaszkodva vidáman járták a csárdást. A ballagás napján pedig az ünneplőbe öltözött diákok párosával, osztályfőnökeikkel és tanítóikkal megkerülték az iskola épületét, majd a kosárlabdapályára, az alkalmi műsor színhelyére vonulnak. Itt már várták őket a szülők, testvérek, ismerősök.
A műsor hagyományosan Csibri Béni zenetanár vezetésével a Gaudeamus igitur című diákdal eléneklésével kezdődött, majd a hetedik osztályosok búcsúztak el végzős osztálytársaiktól, ezt követően a nyolcadikosok számoltak be iskolai élményeikről, búcsúztak el fiatalabb iskolatársaiktól. A ballagókat és az egybegyűlteket Munjin Szokola Erika igazgatónő köszöntötte, az osztályfőnökök pedig kiosztották a bizonyítványokat, elismeréseket és az iskola ajándékait. Az idén ballagó 77 nyolcadikos közül kiváló tanulmányi eredményükért 12-en Vuk-diplomát, 24 diák a kitűnő eredményért kapott jutalmat, és igen sok speciális diplomát is kiosztottak.
A két magyar osztályból összesen 33 diák kapta meg „útravalóként” a ballagási tarisznyát.
A VIII2. osztály osztáfőnöke, Gluvákov Lenke tanárnő a diákokhoz intézett üzenetében elmondta, úgy érzi, mindannyian sokat tanultak egymástól: − Egy idézetet hoztam útravalóként, amit elég sokat olvastunk az elmúlt időszakban, és amikor megértettük az üzenetét, meg is szerettük. „Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket”. Legyen ez az egyetlen fő eszköz a zsebetekben. Remélem, azt megtanultátok tőlem, hogy a szeretettel minden megoldható – mondta a magyar szakos tanárnő.
Drobnyik Aranka, a VIII3. osztály osztályfőnöke emlékeztette a ballagókat, hogy ezen a napon búcsút intenek a gyermekéletnek, a jövőben már belekóstolhatnak a felnőttkor rejtelmeibe: − Nagyon nagy öröm volt számomra látni a törekvéseteket, az igyekezetet, látni a kitartásotokat, mosolyotokat, a szereteteket barátaitok vagy éppen egy-egy hobbi iránt. Mindez különlegessé tesz benneteket, és így fogok mindig emlékezni rátok. Nagyon sok erőt kívánok nektek az elkövetkezendő úthoz, és remélem, arra törekedtek, hogy az ismeretlen helyzetekben mindig jó emberek maradjatok – üzente Drobnyik Aranka. Egyúttal köszönetet mondott a szülőknek az elmúlt négy évben nyújtott megértésért és segítségért.
Az ünnepség végén a ballagó nyolcadikosok egy-egy búcsúdallal köszöntek el az intézménytől, majd égnek eresztették az iskolaudvarban a lufikat.
Összegezve az elmúlt iskolaévet és a hátralévő néhány napot az igazgatónő portálunknak elmondta, a volt nyolcadikosoknak ezzel még nem kezdődött el a nyári szünet, június 17‒19-e között ugyanis várja őket a záróvizsga, egy héttel később pedig a kívánságlistát kell átadniuk.
Paraczky László
